2012. december 18., kedd

Utolsó utáni pillanatok s.k. ajándékai

A sokadik barátnő pont karácsonykor érkezik haza látogatóba külföldről, be is jelentkezett hozzánk, az üres zsebű, szétgürizett, fáradt anyához... velem ilyen már előfordult. Imádtam...
Semmi kedvem rohanni egy újabb kört az üzletekben, de még fél délelőttöm sincs egy ajándékra, max. fél órám... ráadásul holnapután már karácsony, üresek a boltok.
Erre találtam most egy hihetetlen jó ötletet! A multikban gipsz és gumikesztyű mindig kapható, festék van itthon, és 10 percem is akad alaposan kikeverni egy gipszet, összedobni egy ékszertartót...
Itt ugyan készítenek külön erre a célra egy keretet, de én ezzel sem tökölnék. Előkapnék egy 5 literes befőttes üveget és ráragasztanám duct tape-pel az üveg nyakára azt a kesztyűt...
Most jön a gipsz és a víz. Először a gipszet tegyük az edénybe, majd a vizet nagyon apró kortyonként adjuk hozzá. Ne legyen túl folyós a gipsz, mert sosem szikkad meg. Nagyon alaposan ki kell keverni, minél tovább keverjük, annál gyorsabban szilárdul, de ne habosítsuk, mert tele lesz buborékkal. Ha egy kis sót is teszünk hozzá, még gyorsíthatunk a folyamaton.
Miután a gipsznek van egy olyan tulajdonsága, hogy csak akkor köt gyorsan, ha külön edényben és mindig ugyanabban az edényben keverjük ki és sosem dolgozunk abban az edényben más anyaggal, várhatóan kell majd egypár óra, vagy egy nap is, mire tényleg megszilárdul a gipsz, ezt azért be kell tervezni!
Na, egy ilyen híg gipsz soha nem fog megkötni, ha pedig mégis, akkor porózus lesz a szerkezete és a felülete. Ennél én sokkal sűrűbbre készíteném a gipszet!
Ha benne van a kesztyűben a cucc, csapkodjuk az asztalhoz néhányszor a befőttes üveget, vagy ha ilyen kerettel dolgozunk, akkor ütögessük meg a kesztyűt, hogy a bubik fel tudjanak szállni a gipszből.
Amikor megkötött, fejtsük le a gumikesztyűt a kézről. Festhetjük, díszíthetjük kedvünkre.
+ egy dekupázs ötlet:
És egy utolsó, persze csak a vicc kedvéért...
Alma, fehér rajzszeg és egy éhes száj kell hozzá:

1 megjegyzés:

Kucorgó anyámkája írta...

Ez az utolsó a nekem való! Teljesen a rajzszegek rabjává váltam :))