Mit lehet csinálni télen?

Azt hiszem, ez az apróságok ideje. Ilyenkor a fő szempont, hogy olyan dologba fogjunk, ami kis helyen elfér és zárt helyen is művelhető. Szóval, ez nem a háromajtós szekrény felújításának az ideje, ilyenkor szerintem jobb varrni.
Például egy tolltartót, amiért az iskolás korú gyermek napi rendszerességgel rágja a fülem, úgy két hónapja...
De ha már elkezdem, legyen ütős kis darab.
Az ördög, mint tudjuk, a részletekben rejlik, ezért előbb gyűjtögetek. Ütős kis részleteket.

forrás

forrás és tutorial

forrás és tutorial a mintához

forrás, tutorial 

forrás

forrás

a két kép forrása és tutorial

forrás és tutorial

2in1 toll/ceruzatartó: forrás és tutorial

forrás és tutorial

forrás

forrás

forrás

forrás és tutorial

Nnnnna. Akkor már csak el kell döntenem, melyiket szeressem...

Mert ez ilyen egyszerű ám.

Ahogy elnéztem ezt a villám-tutorialt, a fenti mondat pörgött az agyamban. 

Aztán jobban belegondoltam, és azt kell mondjam, ez tényleg elég egyszerű. Az egyetlen igazi buktatója a dolognak a cipzár bevarrása lenne, de így, kézzel felöltögetve a ferdepánt szélére nem olyan vészes kunszt.

Az anyag előkészítése fontos momentum: érdemes a két réteg anyag közé mindkét oldalán ragacsos merevítő közbélést vasalni, vagy spray ragasztóval összeragasztani a rétegeket. 

A többi tényleg egyszerű.

forrás

Titkos rekesz a vállfában

Még javában tombol a nyár, utazgatunk (már aki), nem árt, ha van egy titkos rekesz a bőröndben, ahova le tudjuk rejteni a számunkra fontos iratokat, pénzt. És az sem árt, ha mindezt nem a bőröndön belül, hanem kívül tudjuk megtenni.
Zseniális ez a megoldás, plusz súlyt igazán nem jelent a bőröndben, viszont bárhol használható. Vállfa minden szálláson van.

A "titok" itt alig látszik: csak egy kis kallantyú a vállfa alján... De az kérem ott egy zseb!

Lássuk gyorsan, mi is kell hozzá. Az anyagszükséglet minimális, agy vállfányi, kis ráhagyással az alján. Kell még egy cipzár, gombostű, olló.

Akár egy vállfát is lekoppinthatunk, de ha szeretnénk biztosra menni, nyomtassuk ki a szabásmintát INNEN és INNEN. Felhelyezzük a szín-színnel szemben összehajtott anyagra és kiszabjuk:

Belevarrjuk az alsó szélbe a cipzárt. Itt hívnám fel a figyelmet, legyen ez rejtett cipzár, a sima itt nem jó, az látszik. Keskenyen varrjuk bele a cipzárt, majd a kimaradó széleket is összevarrjuk:

A vállfa akasztójánál lévő nyílást ferdepánttal szegjük körbe. Ezután sz.-sz.-sz. összehajtva végigvarrjuk az oldalakat:

Tisztázás után kifordítjuk, levasaljuk, majd jöhet a próba:

forrás

Zsebkendőtartó (vagymiaszösz)

Sokáig gondolkodtam, hogy mire is jó ez a gyönyörűség, milyen címet is biggyesszek a fejlécre. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen alig valamire, de zsebkendőt tárolni egészen biztosan. Ha viszont bárhol előkapjuk (mostanában sűrűn fogy a zsebkendő), pláne ilyen szürke, hideg napokon, tuti sikere lesz!

Persze az alap ötletet lehet turbózni, ha kis pocakja lenne ennek a tatyónak, már sok mindenre alkalmas lehetne, így tényleg csak zsepit, vagy cukorkákat lehet benne tárolni.
De lássuk, hogy készül.

Az anyagszükséglet ennyi, színes cipzárak, egy kevéske anyag és varrógép, olló, a szokásos.
Először a cipzárakat kifektetjük, mint fent.
Sorban összefogva a széleket, színt színnel szemben összevarrjuk a cipzárak széleit.

Mindig a felső szélénél kezdjük a passzítást, mert az alsó részeket majd úgyis levágjuk, de a felső végeknél a kocsi induló pontjának egy sorba kell esniük. Úgy lesz szép a végeredmény.

Hát, kb. így, bár ez nem igazán tökéletes...

Most a középső cipzárt félig lehúzzuk:

Az anyag színére, lefelé fordítva fektetjük a cipzárakat, körben megtűzzük, majd fél cm varrásráhagyással végigvarrjuk:

Na, ez egy cseles kép. Itt ugye azt látjuk, hogy a cipzárak felső végénél a kiinduló pontot le fogjuk vágni. Ez így nem jó, az életben nem fog kifeküdni a tatyónk széle, ha így varrjuk.
A helyes felvarrás így néz ki:

A cipzárak felső végénél a kis fém "bigyók" legyenek a varraton belül.
Körben levágjuk a széleket:

Eltisztázzuk, majd kifordítjuk:

A sarkokat is kiigazítjuk, és kész is a kis semmire sem jó, de gyönyörű tatyó.

Pont ezen a képen látszik kitűnően, hogy azon a végén, ahol a cipzárak fogait varrtuk át, nem fekszik ki szépen az anyag. Még vasalással sem lehet ezen változtatni, tehát legalább az egyik oldalon muszáj, hogy puha legyen a cipzár vége, hogy kinézzen valahogy.

forrás

Cipzár bevarrás

Vannak a rejtett cipzárak, de néha kifejezetten jól néz ki, ha látszik az a cipzár, ami szépen van bevarrva.
Erre hoztam ma egy gyors és egyszerű tutorialt, amihez nem is kell kommentár.

Alábélelés, kétféle vonalon összevarrás, becsípés, szétvasalás...

Cipzár beillesztés, csücskökhöz tűzés, majd a fonák oldalon végigvarrás...
Az eredmény szerintem gyönyörű.

forrás

Cipzár bevarrása amerikai módra

Nem sok mindent, de azt bírom az amerikaiakban, hogy bátrak. Nem félnek használni az eszközöket, legyen az bármilyen hajmeresztő ötlet.
A most következő cipzár bevarráshoz hasonlót már láttam ennél a párnánál, de ezt egy ruhánál alkalmazni... ez megér egy posztot. Szerintem zseniális!!!
Tehát: adott egy kiszabott szoknya (segítség itt). A háta közepét összetűzzük, ott lesz majd a háta- középvarrás.
Ide szeretnénk elhelyezni a cipzárat:

Egy gombostűvel jelöljük meg a cipzár hosszát, mert ott majd meg kell erősíteni a varratot.

Összevarrtuk a két anyagot, a cipzár végénél megerősítve:

Most jön a hajmeresztés. Ragasztó stick! Huhaaaa...
A fogait kihagyva beragasztózzuk a cipzár szélét:

Ide kell majd helyeznünk a cipzárt:

A cipzár fogait pontosan a varraton vezetve felragasztjuk a helyére:

Amikor a helyére került, elővesszük a (nem túl forró) vasalót és megvasaljuk a cipzár ragasztós részét:

Most jön a bevarrás. Nincs fércelés, nincs gombostű. (Ha ezt tanuló koromban láttam volna... A mesterem haja az égnek állt volna az ötlettől. Nekem mindig csak fércelnem kellett, a cipzár bevarrása pedig annyira precíz munkát igényelt, hogy csak végzősként értem meg arra, hogy be is varrhassam. Pff...)
A varrógépre felszereljük a cipzárbevarró talpat, olyan állásba, ahogy szeretnénk haladni.
Egy gombostűvel megjelöljük a cipzár fogazatának végét, ide szúrjuk majd az első öltést:

A varratra merőlegesen végigtűzzük először a cipzár végét, majd derékszögben (aztán 90 fokos legyen ám...) elfordulunk. A középvarrattól kb. 1 cm-re elindulunk a varrat mentén felfelé:

Végig haladunk a cipzár oldalán, majd az utolsó 5 cm-nél megállunk:

Leöltünk, hogy alsó állásban legyen a tű, így nem csúszik el az anyag a tű alól. A talpat felemelve lehúzzuk a cipzár kocsiját oda, ahol már elkészült a varrat és végigvarrunk a cipzár tetejéig:

Most a cipzár-talpat átszereljük a másik állásba:

Az alsó, merőleges varraton ismét áthaladunk, nem árt a dupla megerősítés. Az előbb bemutatott módon végig varrjuk a cipzár másik oldalát is:

Elkészült tehát a varrat. Lecsekkoljuk a visszájáról, hogy nem csúszott e el a varrás:

A ragasztó nagy úr... minden rendben. Most kézbe a célszerszámmal, felbontjuk a szoknya középvarrását a megerősítésig:

Kicincáljuk a cérnadarabkákat. Ha egy kis ragacs a fogakra kenődött, az már elegendő ok lesz arra, hogy akadjon a cipzár. Le kell törölni egy nedves ronggyal.

Levágjuk az alsó cérnaszálakat is, majd derékrésszel ellátva, felhajtva a szoknyát el is készültünk:

forrás