Farmer nadrágból szoknya

Senkit sem áltatok azzal, hogy ez pik-pakk meló. Hogy szép legyen, precizitás és idő kell hozzá. De ha van olyan nadrágunk, amit már semmilyen körülmények között nem akarunk nadrágként felvenni (mondjuk egy lyuk a térden, vagy egy rojtos szár miatt), érdemes szoknyává "gondolni". Már csak idő kell, sok sok türelem és agy bika varrógép...

forrás

Anya nadrágjából gyerekfarmer

Khmm... hogy is fogalmazzak, hogy ne fájjon nagyon... Hhmmmm.
Minden anyának van egy-két, a szekrény mélyére eldugott, de gondosan őrizgetett farmer nadrágja megboldogult lánykorából, amibe "egyszer még úgyis beleférek", de ez valamiért nem igazán akar összejönni.
Aztán ott vannak a gyerekek, nőnek mint a gomba, az ember kapkodja a fejét, hogy honnan akasszon le egy farmert hirtelen, mert már megint kivillan a bokazokni.
Az előbbi két problémát lehet orvosolni a következő, zseniális újrahasznosítással. Az ötlet és a tutorial megtalálható egy csomó fantasztikus dolog mellett az ideenlounge.schoeneszuhause.de-n.
Felnőtt farmerből gyerekgatyó:

Persze nem mondom, hogy 10 éves kor felett ez működik, de alatta talán jó eséllyel.
Kell tehát egy felnőtt és egy gyerekgatyó, összefektetjük őket:

Jöhet az olló. Alul felül levágjuk:

Az oldalsó varrásokra ne felejtsünk el varrásszélt hagyni:

Felvarrjuk a foltot, már ha kell, persze. A zsebeknél megtűzzük a rétegeket, hogy varrás közben ne csússzanak el:

Az oldalakat eltisztázzuk, majd jöhet az összevarrás:

A derékrészhez passzét, vagy rugalmas anyagot használjunk. Fontos, hogy a felső széle keskenyebb legyen, mint a nadrág derékrésze, így kell kiszabni, kicsit "homokórásra". Összevarrjuk az oldalakat, majd félbehajtjuk:

Félbehajtva feltűzzük a nadrág derekára. A nadrág színe felől dolgozzunk, az oldalvarrásokat passzítsuk egymáshoz, majd felvarrjuk, eltisztázzuk a széleket:

Ugyan így a nadrág aljára is varrhatunk passzét.
Két dolog miatt szimpatikus nagyon ez a megoldás, akinek ovis korú gyermeke van, ezt átérzi: A gyerek dereka valamilyen rejtélyes okból mindig kivan, minden nadrágból. Ebből talán nem lóg ki...
A másik: úgy szabadulok meg a frusztráló, régi nadrágomtól, hogy megnyugtató módon nem dobtam ki...

Pöttyös farmer- újra

 Ez most nem apró pöttyös. Nem is hypoval készül.

Most amúgy is nagyon benne vagyok az akrillal festésben, lesz egy ilyen farmerem is, úgy látom:)
Bár a forrás leírása szerint textilfesték kell hozzá, én tutira megyek az akrillal.

Először is, készítünk egy sablont. Ehhez a legegyszerűbb a négyzetrácsos papír használata. Átrajzoljuk a papírra a pöttyök helyét, majd lyukasztóval elkészítjük a sablont.

Ehhez először pontosan bejelöljük a körök közepét és a körív négy szemközti oldalát.
Ezután lyukasztóval elkezdjük a pöttyöket kivágni. Először természetesen a széleket, ezek a passzításhoz kellenek majd, hogy a minta rendszere meglegyen.

A belsőbb köröket úgy vágjuk ki, hogy a kör középpontjánál félbehajtjuk a papírt:

Amikor széthajtjuk a papírt, egy rendezett és rendszeres pöttyös sablont kapunk.

Ezt feltesszük a farmerre. Fontos, hogy igazítsuk a szálirányhoz a sablon szélét, úgy lesz egyenes. Kezdjük az elejével, fent:

Festünk. Kis szivacsos pamaccsal pacsmagolunk, órákon át...

A felső pöttyökre helyezzük a sablont, így nem lesz tévedés. Haladunk tovább, egészen az aljáig.
Mielőtt megfordítanánk a nadrágot, tutira kell menni, hogy a festék száraz. Rá lehet segíteni hajszárítóval, hogy biztosan szuper-száraz legyen...
A végén átvasalhatjuk az egész nadrágot. Aztán már csak hordani kell:

forrás

Pöttyös farmer

Minden női szekrényben akad egy régi farmer, ami már annyira kopott, hogy nem vesszük fel, de még nincs szívünk megválni tőle. Itt a megoldás, a pöttyözéstől új életre kel a nadrág.

Kelleni fog hozzá egy fehérítő toll, egy darabka papír. A papírból kivágunk egy rombuszt, ami itt 6,5 cm széles és 7,5 cm hosszú.

Ha hófehér pöttyöket szeretnénk, akkor érdemes hagyni egy teljes napig, mielőtt kimosnánk. Minél színesebb, halványabb pöttyökre vágyunk, annál hamarabb mehet a mosásba.
Ha elég vastag a farmer, akkor nem kell az anyagrétegek közé papírt tenni, de ha vékonyabb anyagot pöttyözünk, érdemes ezt átgondolni.

forrás

Gyerekmunka: farmer és gyöngy karkötő

A nagyobb leány nagyon szeret kézműveskedni. Tele van a padlás a fonott-csomózott barátság karkötőkkel, amiket egymásnak gyártanak az osztálytársakkal.
Találtam valamit, amivel ő lehet a csúcs az osztálytársak szemében, és közben elkezdhet tanulni varrni is. Anno én a férc öltéssel kezdtem, ehhez a karkötőhöz más nem is kell.

forrás

Használt farmerból uzsis táska

Bár én a használt farmerekből a picurimnak szoktam kantáros nadrágot varrni, nem messze már az a kor, amikor nem lesz elég az én "kinőtt" nadrágom egy egész kantároshoz. Akkor viszont fog kelleni egy uzsonnás táska, így semmi nem megy veszendőbe... (Boldog idők.)
Félórás kistatyó projektet találtam a digu.com-on, sőt, az utolsó képen látható, hogy csak a nadrág szárai ugranak a táskához, a felsőbb részekkel még lehet tovább gondolkodni.

Egyszerű és nagyon klassz, mondjuk ÉN nem tennék bele semmilyen tárcát, mivel a záródása- mondhatni- nem atombiztos...
Nem messze a Húsvét, akár kosárka helyett is el tudom képzelni a lányok kezében. Hiába, ez már a 21. század...

Csipke mintát a régi rongyokra!

A mostani divat rengeteg elemével sajnos nem értek egyet. A 9 éves lányom reggelente az őrületbe kerget a divat- hóbortjaival, mint ahogy én is őrületbe kergettem anyut (persze nem 9 évesen. Sooookkal később...).

A csipkéket viszont teljes egyetértésben imádjuk. 

Egyszerre szisszentünk fel, amikor ezt találtam:

Már látom a lányom a nadrág fölé görnyedve fél délután elmélyülten dolgozni a szent cél érdekében...

Itt vannak a szükséges eszközök:

Egy világos farmer, textil filc, egy nylon csipke, vastag papír.
Első és legfontosabb lépésként alábéleljük a festendő szárat, hogy egyszerre csak az egyik oldalon dolgozzunk:

Kiválasztjuk a csipke mintájából a legszimpatikusabb részletet:

A nylon csipkének van egy olyan kellemes tulajdonsága, hogy erősen körbe van "kontúrozva" a mintája egy vastagabb bordával, így nagyon könnyű vele dolgozni (bár szerintem pont ezzel a tulajdonságával húzza le az esztétikumot...):

A sűrűbben szőtt részleteket átrajzoljuk, pont mint a csipkén, így kapjuk ezt a kicsit elmosódott, kopottas mintát:

...és ezt ismételjük sokszor, míg az egész nadrágot be nem borítják a virágok és az indák:

Az esztétikus összhatás érdekében nem kell kihagyni az olyan részeket sem, mint az övpánt, a zsebek, bár szerintem egy felfelé ritkuló minta is érdekes lehet.

Most jön a dimenzionálás egy másik árnyalattal. Kicsit érdekesebbé, élet- telibbé tehetjük a mintát:

Már csak a filc használati utasításait figyelembe véve be kell fejezni a munkát (gondolok itt vasalásra, miegyéb...) és kész is a mű:

forrás

Majdnem ugyan ez a technika, de egy "picivel" egyszerűbb és haladósabb:

forrás

Ha van egy béna farmerszoknyánk...

...nincs minden veszve. Viszonylag könnyedén elkészülhet ebből:

Ez:

Vitathatatlanul ronda az eredeti szoknya, amolyan tehénre gatyó típusú. Sosem értettem, ki gyárt ilyet kinek... De most eljött az ő ideje, mert nagyon egyszerűen és viszonylag gyorsan átalakul.
Van rajta két zseb, pont rossz helyen, mivel farmer, még csak le sem lehet szedni róla, mert a helye meglátszik. Ki kell hát vágni onnan!

Eléggé adott tehát, hogy hol vágjuk el a szoknyát. Először a zseb fölött:

Ha így még nem eléggé hosszú, a zseb alatti részből tetszőleges hosszúságot hozzávarrunk a szoknyánkhoz:

A szoknya aljából dolgozunk tovább. 10 cm-es részt levágunk:

És hogy legyen egy kis extra bősége ennek a résznek, a zsebek felső szegélyétől mérve 10 cm-t onnan is levágunk. A zsebek szegélye és az alja ugyan olyan felhajtással készült, így legalább 20 cm-t bővül a fodor.
Összevarrjuk a részeket, levasaljuk, majd beráncoljuk. Ehhez nem lesz jó a szokásos cérna, valami erősebb dolog kell, hogy a farmert beráncoljuk. Farmer-, vagy bőrvarró cérna:

Felvarrjuk a szoknyánk aljára a fodrot:

A megmaradt farmer anyagból kivágunk egy 5 cm széles és 90 cm hosszú csíkot. A színén félbe hajtva összevarrjuk, ezt most nem fogjuk kifordítani:

Majd levasaljuk a hurkát (és ha már úgyis bekapcsoltuk a vasalót, a szoknyát is levasalgatjuk. Különös figyelmet szentelve annak a toldó-varratnak, aminek nem nagyon kell látszania...):

Beráncoljuk...

És elkezdjük feltűzni a szoknyára a virágot. Egyszerre csak egy kört tűzzünk fel, majd varrjuk is fel. Utána jöhet a következő réteg feltűzése, felvarrjuk és így haladunk rétegenként.

Végül elkészül a virág, ami kitűnően elvonja a figyelmet arról a toldásról...

És most jön a vicces rész. Itt most elő lehet venni a régóta lenyelt dühöt, indulatot és lehet kérem tombolni- egy csiszoló papírral a kézben. Ha nagyon sok a kiadni valónk, javaslom, hogy finomabb papírral a kézben kezdjük.
Lefektetjük egy alkalmas helyre a szoknyát, mondjuk egy vasalódeszkára dobott pokrócra. Kicsit beráncoljuk itt-ott, majd elkezdjük finoman dörzsölni. Látni fogjuk, milyen erősség kell hozzá, hogy az eredmény kellően látsszon, de az anyag még ne lyukadjon. Hajrá! Ki ne maradjon a virág és a fodor... Óvatosan bánjunk a lyukasztással, ami most pici lyuk, az első mosás után legalább a háromszorosára fog nőni, a farmer már csak ilyen.

Amikor sok-sok szösz múlva elkészülünk...

... szerintem az eredmény nagyon megéri azt a fél órás porszívózást, ami ezek után jön.

forrás