Advent, advent...

Még 2 nap és gyújtjuk az első gyertyát... azaz gyújtanánk, ha már készen lenne az a bizonyos koszorú. Vagy nem koszorú, csak VALAMI, ami alkalmas arra, hogy megemlékezzünk.
Tehát, nézzük pozitívan, még van 2 teljes napunk, hogy elkészüljön.
Mazsolázgattam, ötletek után kutattam, egy csomó befutót találtam:

Az utolsónál nagy kérdés, hogy vajon kibírja e azt a 4 hetet Karácsonyig, mindenesetre szép...

Tudom, viszonylag egyszerű megoldásokban gondolkodom... hát, csak mint általában. :)
Van még egy aduász, ami az illatával is el fog mindenkit varázsolni. Ritkításra vár a kertben a rozmaring (ez erősen indokolná a vizespalackos adventit), így ilyen koszorú biztosan készül majd az ajtóra:

A képeket a Pinterest.com-ról loptam.

Koszorú, koszorú...

Jön a tavaszi szünet, a Húsvét, én pedig keresgélek, hogy a lányokkal mit kellene készíteni a szünetben, ami inkább tavaszi, de kicsit húsvéti is. Az ajtódíszekkel jóban vagyok, szeretem, ahogy a kopasz ajtó a kevés fény ellenére is hangulatossá válik. Így akadt meg a szemem ezen a nem mindennapi darabon, ami ötletes, olcsó, alapnak is kiváló, de magában is megállja a helyét:

Az elkészítését is szinte azonnal megtaláltam a nagyon beszédes nevű Little Things Bring Smiles oldalán. Lássuk tehát, mi is kell a koszorúhoz:

Feles borsó, koszorú alap, gyerekkezekbe: egy nagyobb ecset és folyékony ragasztó, ami lehetőleg gyorsan szárad.

Felnőttek használhatnak ragasztópisztolyt (legyen készenlétben egy tartalék rúd is!), egy kisebb, alacsony falú tepsi és alufólia a kibéleléséhez.

Miután kibéleltük a tepsit, beleszórjuk a borsót.

A ragasztót kinyomjuk egy papírtálcára, hogy a vastag ecsettel könnyű legyen felszedni. Ezután a gyerkőcök elkezdhetik a ragasztást.

Kis részenként haladva felkenjük a ragasztót, először a koszorú belső ívére.

A ragasztós felületre felszórjuk a borsót, kissé megnyomkodva maradásra bírjuk, majd picit várunk, amíg megszikkad a ragasztó.
A felnőtteknél ez így néz ki (ragasztópisztollyal, gyors száradással):

Amikor a gyerekkezek végeztek, az eredmény kb. ilyen lesz:

Nyilván nem tökéletes, a ragasztót nem lehet annyira tocsogósan kenni, hogy minden egyes négyzetcentiméteren tökéletesen megfogja a borsót, így kicsit foghíjas a koszorú... de a díszítéssel majd lehet takarni a foghíjakat (erről majd később).
Most lássuk a "felnőtt" koszorút:

A belső ív után haladunk kifelé. Kis részenként ragasztózzunk, gondosan rányomkodva a borsót a meleg ragacsra.

Kb. 15-20 perc alatt el is készül a kis zöld koszorú:

forrás

Ezt a koszorút egy szalaggal már önállóan is fel lehet akasztani az ajtóra, de akár egy pár színes virággal is fel lehet dobni.

Készülhetnek virágok papírból:

Papírvirágok leírása itt

Persze elrugaszkodhat a fantáziánk a szokásos koszorúktól még a borsónál is jobban, mint ezen az oldalon láttam:

Készüljünk a Húsvétra, barkácsoljunk a gyerekekkel!

Karácsonyi koszorú

Van, akinek még készül, van, ahol már vasárnap óta kint virít az ajtón.
Mint már említettem, idén nehezen kap el a karácsonyi láz, én még várok ezzel a koszorús megoldással.
De már nem sokáig.
Idén szakítok a fenyős-alap-némi-dísz megszokással és fullos, csicsás koszorút fogok készíteni.
Erre a döbbenetes megállapításra akkor került sor, amikor megtaláltam ezt a tutorialt, hát azt hiszem, nincs is szükség több szóra.
Adott tehát egy vállfa, amolyan semmire sem jó, tisztítói darab.
(Ezt szoktuk gyűjtögetni, aztán hirtelen felindulásból lomtalanításkor az egész kupacot kihajítani.)

Ez a vállfa remekül hajlítható, egy kör alakot formálunk belőle. Megvolnánk az alappal:

Ragasztópisztollyal rögzítjük a műanyag gömböcök tartó peckét. Csak a biztonság kedvéért, hogy ne essenek le a gömbök félúton Karácsony felé.

A drótokat széttekerjük, így lesz lehetőségünk felfűzni a gömböket a drótra:

Apró gömböket használjunk, vagy a kisebbekből különböző méretűeket.
Az akasztót végül egy szalaggal eltakarhatjuk, egy masnival álcázzuk (a tökéletes masni elkészítését már tudjuk).

Így készül, de a variációk száma végtelen: lehet egyszínű gömbökből, különböző méretekkel, vagy tarka gömbökkel, szalagokkal, tollakkal...

Az én kedvencem (is) ő lett:

forrás, forrás