Füzetborító egyszerűen

Volt már erről szó, készült egy pár aranyos darab nálam is, de most újabb, egyszerűbb darabot találtam, ezt is ki fogom próbálni. Tetszenek a részletei.

A leírás szerint a füzet magasságához egy inch-et, azaz 2,5 cm-t kell hozzáadni, a szélességét pedig meg kell toldani 5 inch-el, vagyis 12,7 cm-el.
Ezek alapján szabjuk ki a borító anyagait. Kell egy kívülre, kell egy belülre, és persze fog kelleni egy közbélés, ami akár ragasztós, akár flízvatta is lehet. Ízlés szerint.

Először felvasaljuk/ragasztjuk a belső anyagra a közbélést, majd színt színnel szembe fordítva összevarrjuk a rétegeket. Lyukat a kifordításhoz azért hagyjunk...

A csücsköket lecsapkodva kifordítjuk a borítót, a széleket levasaljuk.

A következő lépéshez legjobb lesz elővenni a füzetet és azzal dolgozni.
Először félbehajtjuk a borítót, alul felül megjelöljük a felező vonalat, majd szétnyitva ehhez passzítjuk a füzet gerincét. Behajtjuk az oldalakon túllógó részeket, ami hozzávetőlegesen 6 cm lesz:

A borító szélétől egy-két milliméterre letűzzük a szélét, ezzel egy lépésben rögzítjük a visszahajtott részt és tartást adunk a borítónak.
Belevarrjuk a gumit. Ha van ilyen kis karikánk a megfelelő célszerszámmal, akkor a borító belsejénél varrjuk oda a gumipánt végeit. (Nagyon tetszik ez a megoldás...)

Végül felkerülhet egy mutatós, nagyobbacska gomb a borító elejére:

Ajándékba sem utolsó, nem???

forrás

Már megint a tökéletesség!

Annyira utálom, hogy nem nekem jutnak eszembe ilyen apró kis jóságok, amikkel az ember megkönnyíti a saját életét. Olyan egyszerű, és mégis mástól kell látnom! Ezek az amerikaiak...... illetve a burdastyle...
Itt van ez a parányi, vékony és tökéletes szegély.
Lehet próbálkozni ilyen-olyan szegőtalpakkal, de nekem még soha, mondom SOHA nem sikerült a tökéletes, egyenes és egyenletes szegélyt kiviteleznem.

forrás

Itt van ez a szegély, nem hullámos, nem fodros, nagyítóval sem lesz benne hiba:

Pedig a szálirány sem szabályos a szélén, hát akkor hogy...?
Úgy, hogy egy olyan eszközt használt a készítő, amire soha nem gondolnánk. Egy másik anyagot!

Ez egy rácsos szerkezetű, de nem foszlós szalag, amit "odaát" szoknyaderékba alkalmaznak előszeretettel. (Nálunk nem igazán ez a gyakorlat, a régi vágású varrónők inkább ripsz, avagy grosgrain szalaggal merevítik az övrész belsejét. Még én is így tanultam.)
Tehát, a szalag szélét egyenesre vágjuk, majd a szélső 3, párhuzamosan futó szálat lefejtjük a szalagról:

A szalag szélét a visszahajtandó anyagszélhez passzítva, az anyag színére gombostűzzük:

Most pedig szépen, egyenesen, az első hosszanti szál MELLETT, ügyelve arra, hogy nehogy ráöltsünk a hosszanti szálra, végigtűzzük a két anyagot.

Az anyagot a szalaggal együtt a visszájára fordítjuk, majd a szalagot átemeljük az anyagon, ezzel a mozdulattal duplán visszahajtottuk az anyag szélét:

ÉÉéés most: végigtűzzük a visszahajtás közepén. El sem hiszem, mennyire gyönyörű és egyenletes...

Már csak ki kell emelnünk a "segédeszközt" az anyagból:

Ennyi. Fantasztikus, nem?

forrás

A metódus már megvan, már csak az anyagbeszerzésről néhány szó.

Mivel nálunk, mint már fentebb említettem, nem divat ez a derékeldolgozási technika, nem is nagyon lehet ilyen szalagot kapni. (Én legalábbis nem láttam. Ezerféleképpen rágugliztam, aki talált hasonlót, szóljon!)

Lehet viszont másfélét!

Rácsos szalag néven található, amit gipszkartonozáshoz, szigeteléshez használnak a mesterek. Bár ez a fajta öntapadós, biztosan létezik nem ragacsos is, lényeg, hogy hálós szerkezetű legyen. 

Lehet találni dekorboltokban jutaszalagot is, az is megfelelő lehet, bár az drágább:

forrás

És ezt a szalagot elrakva, ugyan erre a feladatra még vagy ezerszer felhasználható.

Okos-tojás

Ma "csak" egy húsvéti tojást hoztam, de ez egy olyan, de olyan... Ha volna egy teljes napon egy pár darab tojás fúrására-faragására, esküszöm, megcsinálnám! Így viszont csak azért biggyesztem ide, hogy irigykedhessek: más ilyet is tud.
(Ha viszont eltekintünk az áttört mintáktól, viszonylag gyorsan elkészülhet, a puffadós festék jó ötlet!)

forrás

Csak megjegyzem itt lent, ha valaki kedvet kapna és elkészítené, vevő már akadt rá. Valaki ajánlatot tett, ha elkészíteném, megvenné...:)

Táska pántok

Egy táskánál ez az, ami végképp nem mindegy. Nagyon szem előtt van, tehát szépnek kell lennie. Ha túl vékony, az nagyon nagy baj. Ezt a saját bénaságomon tanultam meg. Ha készen veszünk pántot, az nagyon jó, csak nem mindig passzol színben.

Most egy olyan technika következik az Emmaline bags... blogról, ami nagyon egyszerű, a végeredmény pedig győőőőnyörű. (Másért is érdemes ezt a blogot észben tartani, rengeteg jó ötlet és még több tutorial található ott.)

Szóval a pántok.
Egy 50 cm hosszú pánt rövid egy normál táskához, de ha pakolós, cipekedős, akkor a rövidebb pánt jobb a vállnak. Tehát ez alapján kell a pántot kiszabni, legalább 50 cm, de inkább hosszabb.
Egy 16 cm széles szalagból 4 cm széles pánt lesz, ha szélesebbet szeretnénk, szélesebbet kell szabni. (5 cm-hez 20 cm széles, így tovább.)

A kiterített szalagot félbehajtjuk és levasaljuk.
Most kinyitjuk és a hajtáshoz vasaljuk az anyag széleit. (Eddig pont úgy, mint a ferdepántnál.)
És most újra félbehajtjuk, a hajtott szélek egymás mellé kerülnek, és ismét levasaljuk. Így az anyag 4 rétegű, nem kell közbélést tenni bele, mert elég merev lesz. Szép lesz, mert precízen dolgoztunk...:)
Már csak le kell tűznünk a pántot, ehhez megtűzhetjük néhány helyen, hogy ne tolja el a gép az anyagot, de ha elég merev a pánt anyaga, még ez is felesleges.

Szokatlan fa-ékszer

Nem fából készült, de nagyon ütős. Ismét csodára leltem a Ladywiththeredrocker blogon. Hihetetlen részletes és világos tutorial egy igazán személyreszóló medálhoz:

Családfa medál: ezüst drótból készült fa ágain apró gyöngyök jelképezik a család tagjait. Főleg nagyon tetszik! Anyák napjáig még bőven elkészülhet:)
Kell hozzá egy fém karika alapnak, de ha nincs, emlékező drót is megfelel:

Kicsit macerás, de ebből is ki lehet alakítani egy karikát. A lényeg, hogy kör alakja legyen, ne tojás:

A további munkához a legvékonyabb, leghajlékonyabb ékszerdrótot érdemes használni.

2 db 90cm-es darabra és 16 db 45cm-es darabra lesz szükség. A hosszú szálak az egyik oldalon lógjanak:

Az összes drótot összefogva megtekerjük a közepén a köteget, ez lesz majd a fa törzse:

Az egyik oldalt három részre osztva, a hosszú drótszálakat a középső kötegben tartva elkezdjük összefonni a leendő gyökereket:

Most kezdjük el feltekerni a karikára a drótokat:

A hosszú szálakat nem tekerjük, azokat hagyjuk akkorra, amikor minden rövidebb szál elfogyott.

A karika tetejéig tekerjük a szálakat, majd a felesleget levágjuk.

Most jönnek a gyöngyök. A drótokat legyező alakban széthajlítjuk. Először jön a szülőket jelképező gyöngy, ez lesz a törzshöz a legközelebb.

Most tovább sodorjuk a drótokat, ágakat formázva belőlük. Annyi ág, ahány gyerek, persze ha csak egy gyerek van, lehetnek ágak gyöngyök nélkül is. A karikához közelítve felkerülhetnek a gyöngyök:

Ennél a medálnál van két házas és egy szingli gyermek. Szerintem zseniális:)
A drótokat feltekerjük a karikára, rögzítve az ágak és a gyöngyök helyzetét.

A gyökerekhez érve levágjuk a drót felesleges részét:

...és most az alsó két hosszú szállal körbetekergetjük a teljes karikát, rögzítve az elvágott drótokat. Egészen a medál felső részének közepéig elvisszük ezt a szálat:

Most a másik szállal is körbetekerjük a karika másik oldalát. Fent, középen találkozik a két szál, ezekből összesodrunk egy hurkot, majd a karika tetejére tekergetve rögzítjük, a maradék drótot pedig ne vágjuk el, tekerjük körbe a medálon amíg csak lehet, majd a végét dugjuk a köteg alá.

Újabb variációk a fa motívumos, gyöngyös medálra INNEN:

Sálat mindenkinek!

A sál jó ajándék. Egyrészt olyan, mint a cipő/táska, sosincs elég belőle. Kell egy zordabb napokra, egy hangulatos, élénk színű, vastag, sötét, világos, mintás, egyszínű, puha... Mint Gombóc Artúr és a csokik. Tehát: Sálat mindenkinek!

Könnyen, gyorsan, akár utolsó pillanatos ajándéknak is, nem utolsó sorban otthon is megtalálható alapanyagból:

forrás

Egy öreg t-shirt (de ez most lehet TÉNYLEG öreg!), egy olló, két kéz.

Felvagdossuk a pólót vékony csíkokra:

Majd a kezünkre tekergetjük a nagy köröket:

Sokat-sokat...

A maradék pólóból vágjunk szalagokat, ezzel összekötjük az összetekert póló darabokat. Még csak precíznek sem kell lenni, ebbe a stílusba minden belefér!

Ennyi. Az eredmény nem egy belesüppedős-sál, de szerintem igen mutatós.
Persze t-shirtből rengetegféleképpen lehet sálat készíteni.
Két pólóból, fonogatva:

4 cm széles csíkokra vágjuk a pólókat, most hosszában:

Meghúzzuk a csíkokat, ettől összesodródnak:

Méret szerint szétválogatjuk őket:

Összefonjuk a csíkokat:

Néhány rövidebb darabot elég csak kicsit megtekerni:

A maradék anyagból körbetekerjük a fonatok végét, elrejtve a csúnya részeket:

Bár ez is inkább nyaklánc helyett állja meg a helyét, azért szép, nem?

forrás

Utoljára pedig egy nagy kedvenc: ezzel a technikával nem csak sálat, hajpántot vagy fülmelegítőt is készíthetünk, de akár övet, a pakolós táskánkra új pántot... sorolhatnám napestig, mi mindenhez tudom elképzelni ezt a módszert.

Két pólóra lesz szükség, egyszínűekre, színben harmonizálókra, 66-76 cm széles pólók felelnek meg erre a célra. 38 cm magasságban vágjuk el a pólók alját. Az egyik oldalvarrás mentén szétvágjuk a köröket, egy-egy hosszú csíkot kapunk, ezeket félbe hajtva összevarrjuk egy-egy hosszú csővé. 

Most jön a "tekerés":

Végül a két szárat a másik két szárral összevarrjuk:

Az eredmény önmagáért beszél:

 

forrás

Inspirációkért érdemes szétnézni pl. az Anthropologie oldalán, rengeteg inspiráló ötletet találhatunk. Csak néhány, otthon is remekül megvalósítható ötlet:

Egy kis fonal, néhány színes anyag, pár deka gyöngy... Karácsonyig bőven elkészülnek.

Vagy...

Egy vékony, törtfehér anyag, csillag alakú krumplinyomda és némi felvizezett akrilfesték:

Egy hajnali indulást biztosan feldobna egy ilyen sál.

Vagy...

Édes, bohókás, bár biztosan nem valami puha:

Én nem választanék zsákvásznat- még a legfinomabb minőséget sem- ha sálról van szó, de vannak mazochista bevállalós emberek, akik biztosan felveszik.