2012. augusztus 31., péntek

Inspiráló "Nagyok"

A minap az én Uram a szememre vetette, hogy nem nézelődöm a minőségi termékek irányában, csak a shabby chic meg a hippy style a menő nálam. Hát, egye fene, belenéztem a nagyok munkáiba. Mit ad Isten, vagy ezer táskát végignéztem, mire ki tudtam választani belőlük ezt a párat, amit most mindjárt idebiggyesztek. Mit tegyek, ha egyszer ilyen kificamodott ízlésem van, hogy nem tetszenek a designer darabok...? Vagy készítsenek zsákvászonból, vagy hagyjanak engem békén...

Egy szépség a Rochas-tól:
Antik Batik, mindig is imádtam:
Egy Gucci pakolós:
Missoni strandra rohangálósa:
Christian Louboutin az utolsó részletig tökéletes darabja:
Marni pofonegyszerű téliesített szatyra:
Jimmy Choo alig feltűnő darabja:
Pierre Hardy "bárszépdenekemnemkéne" darabja:
The Row- anyám vállán el tudom képzelni- darab:
Na egye fene, ezt elfogadnám. (Nagy duzzogva.):
Most őszintén: felérnek ezek egyik- másik DIY darabbal? Nekem nem volt katartikus élmény ezeket látni. Inkább tanulságosnak nevezném...

2012. augusztus 30., csütörtök

Off: Kedvenc morbid lánykáim...

Nem akarok itt most hosszan okolni, most ezek a képek kerülnek ide és kész. Mert szépek, legyen a témájuk akármi is. Mert olyan egyszerűek, mint az 1x1. Mégis ütnek, engem legalább is pofán.
Ha lenne egész hátas tetoválásom, akkor biztosan ezek közül az egyik kép lenne az, de 100 évesen elég hülyén néznék ki egy ilyen lánykával a hátamon, tehát marad ez: közszemlére bocsátom itt.






































2012. augusztus 28., kedd

Egy egyszerű párna következik...

Kincsre leltem. Nem AMI készült, hanem AHOGY készült, az a kincs! Nem vagyok nagy amerikás, nem szeretem az önelégült stílusukat, de amit ezek a varrásban művelnek, az alsó hangon is figyelemre méltó. Itt van ez a párna. Amúgy nem kéne, de a részletek... Mindenért hálás vagyok, amit ezen az sorozaton láttam. 3 évig tanultam a varrás hogyanját, de vissza adom a diplomámat, mert vizet nem hozhatok ezeknek, lássuk be.
Hát íme, ez fog készülni:

Ha kergetnének vele, akkor sem kellene, de most jöjjenek a részletek!

Ezeket az eszközöket fogja használni, felhívnám a figyelmet a varratbontó kézi készülékre, amit minden varrógéphez mellékelnek, de én még sosem használtam, egyszerűen nem tudtam, mi a fenéért jobb az, mint az ollóm hegye... hát most megtudtam.

Először készül egy szegély, zsinórral, hogy gömbölyű legyen. Ebből lesz a ferde pánt:


És a varratot levasalta, mert ő precíz! Aztán becsíkozza:

És most jön, amin először sz.rtam be: a csíkokat eltolva összevarrja:


És megint vasal, mert kurvára precíz! Ezt nagyon csípem.

És most jön a furfang: a csíkozás mentén vág, és lesz neki egy széép hosszúú ferdepántja. Zseniális, és nekem soha, de soha eszembe nem jutott volna, pedig amolyan homlokra csapósan egyszerű... 

Oké, kész a ferde pánt, most jön a zsinór: kicsit eltolva kezdi belevarrni, mert előre gondolkodik.


Azután, a már mellesleg kiszabott párna alkatrészekre varrja a zsinóros pántot:

És hogy dolgozza el a végét? Nem úgy, hogy dugdossa, ide fogja, izzadva rávarr, neeem.. Előre tudta, hogy lesz egy vég, amit el kell rejteni:
Hát ja! Ezért kezdte a zsinórt kicsit eltolva bevarrni a behajtott pánt végéhez képest... ismét megőszült egy hajszálam. Zseniális...

És most, hogy a pánt már a helyén, jön a cipzár. Nagyon durva!
Kiszabja, bejelöli, elvarrja a leendő cipzár végeinél a varrat végeit, de összevarrja a teljes anyagot.

Ismét vasal, mert mint tudjuk, nagyon precíz... De belevasal egy olvadó szalagot, ami ragacsos lesz...

Nem fércel, nem szarakodik, az olvadó szalagra rávasalja a cipzárat:

Aztán magabiztosan rávarrja. Nem csúszik el, nem megy félre... Áááááá!!!

És itt jön a kincs, amiről sosem gondoltam volna, hogy az: a fent említett szerszámmal felbontja a varratot az anyag színe felől, nem izzad, nem ráncolja agyon a szépen kivasalt anyagot, laza mozdulattal felvágja és kész!

És a cipzár a helyén. Gyönyörűen, ahogy a nagykönyvben írva vagyon, és egy centit nem fércelt!

Ezután összevarrja a párna részeit, beleteszi- kiveszi, megvarrja, stb..stb... ez már a szokásos.







És elkészült. Imádtam ezt a projektet. Mert nem mindegy ám, hogy valami hogyan készül. Lehet valami szépet irtóra elcseszni azzal, hogy nem figyelünk arra, hogyan visszük készre. Anno, amikor varrni tanultam, a főnöknőm nagyon megtanított többek között arra is, hogy vasalás nélkül nincs varrás, legyen akár 40 fok! (És azt is tőle tanultam, hogy ha teregetésnél alaposan kirázzuk a ruhát, az egy fél vasalás... mert 40 fokban azért mégsem mindegy.) Vannak emberek, akik nem csak, hogy varrás közben nem vasalnak, de képesek rámondani valamire hogy kész anélkül, hogy a cucc vasalót látott volna. Nem ismerik a készre vasalás fogalmát. Sajna itt is van egy- két ilyen, ami különben nagyon szép:
Ez hiába gyönyörű, de vasalót sosem látott. Így már a készítő precizitását alapból megkérdőjelezem...
No, hát ennyi mára. Leizzadtam, mert ez NEKEM baromi izgalmas volt...