2015. március 31., kedd

Koszorú, koszorú...

Jön a tavaszi szünet, a Húsvét, én pedig keresgélek, hogy a lányokkal mit kellene készíteni a szünetben, ami inkább tavaszi, de kicsit húsvéti is. Az ajtódíszekkel jóban vagyok, szeretem, ahogy a kopasz ajtó a kevés fény ellenére is hangulatossá válik. Így akadt meg a szemem ezen a nem mindennapi darabon, ami ötletes, olcsó, alapnak is kiváló, de magában is megállja a helyét:
Az elkészítését is szinte azonnal megtaláltam a nagyon beszédes nevű Little Things Bring Smiles oldalán. Lássuk tehát, mi is kell a koszorúhoz:
Feles borsó, koszorú alap, gyerekkezekbe: egy nagyobb ecset és folyékony ragasztó, ami lehetőleg gyorsan szárad.

Felnőttek használhatnak ragasztópisztolyt (legyen készenlétben egy tartalék rúd is!), egy kisebb, alacsony falú tepsi és alufólia a kibéleléséhez.

Miután kibéleltük a tepsit, beleszórjuk a borsót.
A ragasztót kinyomjuk egy papírtálcára, hogy a vastag ecsettel könnyű legyen felszedni. Ezután a gyerkőcök elkezdhetik a ragasztást.
Kis részenként haladva felkenjük a ragasztót, először a koszorú belső ívére.
A ragasztós felületre felszórjuk a borsót, kissé megnyomkodva maradásra bírjuk, majd picit várunk, amíg megszikkad a ragasztó.
A felnőtteknél ez így néz ki (ragasztópisztollyal, gyors száradással):
Amikor a gyerekkezek végeztek, az eredmény kb. ilyen lesz:
Nyilván nem tökéletes, a ragasztót nem lehet annyira tocsogósan kenni, hogy minden egyes négyzetcentiméteren tökéletesen megfogja a borsót, így kicsit foghíjas a koszorú... de a díszítéssel majd lehet takarni a foghíjakat (erről majd később).
Most lássuk a "felnőtt" koszorút:

A belső ív után haladunk kifelé. Kis részenként ragasztózzunk, gondosan rányomkodva a borsót a meleg ragacsra.

Kb. 15-20 perc alatt el is készül a kis zöld koszorú:

Ezt a koszorút egy szalaggal már önállóan is fel lehet akasztani az ajtóra, de akár egy pár színes virággal is fel lehet dobni.
Készülhetnek virágok papírból:
Persze elrugaszkodhat a fantáziánk a szokásos koszorúktól még a borsónál is jobban, mint ezen az oldalon láttam:
Készüljünk a Húsvétra, barkácsoljunk a gyerekekkel!

2015. március 22., vasárnap

Festett kavicsok

Él egy nő valahol a világban, a neve Michela Bufalini. Semmi mást nem csinál, csak amit már a gyerekek is imádnak: kavicsokat fest.
Nézzétek!
...és most jöjjön a jó hír azoknak, akik képtelenek a szobanövényeiket életben tartani, akik még a kaktuszokat is kinyírják!
Hogyan készülnek ezek a kaktuszok? Íme:
Persze jó ötlet, ha kavicsok helyett dísztököket használunk, bár az nem olyan tartós.
Szóval: sóderdombra fel! De előtte mindenki gyűjtsön inspirációkat INNEN!
Ha nem bíznátok a véletlenre, Michela facebook oldalán megrendelhetőek a remekei, de érdemes a legújabb munkáit is átböngészni!

2015. március 19., csütörtök

Nyuszi (kitömve édességgel)

Nálunk a nyuszi a klasszikus módon működik Húsvét táján, azaz nem hoz ajándékot, viszont csokitojással gazdagon megrakja a bokrok alját (esőben a családfő műhelyében szokta elpotyogtatni a tojásait. Nincs is ennél felemelőbb, mint gyaluk, franciakulcsok és állványos fúrók között kutatni a csokitojások után, szóval drukkolunk a napos/legalább esőmentes időért).
Kellenek viszont ajándékok, mert jönnek ugyebár locsolók is a lányos házhoz, és szeretünk mosolyt csalni a vendégeink arcára. Idén nagy valószínűséggel valami ilyesmi, stilizált nyuszkóval fogjuk ezt tenni:
Kevés hozzávalóval, egyszerűen, de annál nagyobb fantáziával készül, ez igazán nekünk való!
Kell tehát fehér és rózsaszín rajzlap, kis rózsaszínű pomponok, nagyobb, fehér pomponok, olló, kétoldalú ragasztószalag, ragasztó stift,valamint apró csokitojások a "töltelékhez".
Először kivágunk a fehér papírból annyi 11x22 cm-es téglalapot, ahány nyuszit készítenénk. Hengerré ragasztjuk őket kétoldalas ragasztószalaggal, vagy ragasztó stifttel.
Ezután a henger egyik végét ragasztóval lezárjuk:
Megtöltjük a csokitojásokkal a kapott kis tasakot:
Most az ellenkező oldalon lévő élre merőlegesen zárjuk le a tasak szélét:
Beragasztjuk, lehajtjuk.
El is készült a nyuszi teste:
Kivágjuk a szép nagy nyuszifül-belsőket a rózsaszín papírból, majd fél cm-rel nagyobbakat a fehérből:
Ragasztó stifttel ráragasztjuk a fehérre a rózsaszínt, ezzel elkészült az igazi, autentikus nyuszifül:
Amíg nem száradt meg a ragasztó, könnyebben be tudjuk hajtani a nyuszifül alját:
Kétoldalú ragasztószalaggal, vagy folyékony ragasztóval felragasztjuk a kis piramisunkra a füleket:
A piramis hátsó csücskéhez felragasztjuk a fehér pamacsot:
A rózsaszínű pompont pedig az elejére ragasztjuk, ez lesz a nyuszink pici nózija.
Ezzel kész is a stilizált nyuszkónk telistele finomságokkal.

2015. március 16., hétfő

Újabb futó-öv, most cipzár nélkül

Régen volt már szó a futás és a varrás kapcsolatáról. (Vagy nem is?)
Ami biztos, hoztam már futóöv-táskát, telefontartót, egyszerű, újrahasznos telefontartót.
Most jön egy újabb darab, ami nekem rendkívül praktikusnak és kényelmesnek tűnik, aztán majd meglátjuk, hogy így is van e.
A mindent benyelő "övtáska".
Itt az anyagválasztás a nem mindegy, a szín tetszőleges. Valami oda-vissza rugalmas, elasztikus anyagra lesz szükség.
A méretek: 38x115 cm. Persze ez csak egy körülbelüli méret.
Egy kis segítség a derékméret és az öv bőségének összefüggéseihez:

Derékméret és övbőség

  • 56-64 cm: 64 cm
  • 64-74 cm: 66 cm
  • 74-81 cm: 71 cm
  • 81-89 cm: 79 cm
  • 89-96 cm: 86 cm
Ha nem a derekunkon szeretjük hordani az övtáskát, természetesen mérjük ott! Mindenképpen érdemes kis ráhagyással dolgozni, levágni mindig könnyebb, mint hozzátoldani.
No, akkor most jöjjön egy nagyon komoly varrás.
Először is, kiterítjük az anyagot, majd hosszában félbehajtjuk. A szélek mentén összevarrjuk az anyagot interlockkal, vagy rugalmas, mondjuk cikcakk varrattal.
Ismét félbehajtjuk a kapott csíkot, megjelölünk egy nyílást, amin keresztül bele tudunk majd tenni az övbe ezt-azt. Összevarrjuk szintén rugalmas varrattal a rózsaszínű gombostűig, majd a zöld tűnél újra kezdjük.
Ezután félig kifordítjuk az övet. Én persze pont fordítva csinálnám, hogy a színe belül legyen, egyel kevesebb lépésben megoldható ez a kifordítom-befordítom. (Mert arra senki ne legyen lusta, hogy színt-színnel-szembe fordítsa az övet, úgy a végei összevarrása belül lesz, márpedig az egyáltalán nem mindegy!):
A végeket összevarrjuk, majd a nyíláson keresztül kifordítjuk az elkészült övet.
Tehát mindez lerajzolva, hogy érthető legyen:
Minden elfér benne. A fél háztartás is. (Ráadásnak egy százas csomag papírzsepi a kirándulások alkalmával.)
Azt már egy másik oldalon láttam (és ettől mééég praktikusabbnak tűnik a dolog), hogy két-három lyukat hagynak az övön. Így könnyebben hozzáférhetőek a beletuszkolt cuccok!

2015. március 12., csütörtök

Szobai papucs

Nyilván senkivel nem szállok vitába, aki az ikeás papucsról azt állítja, hogy ár-érték arányban verhetetlen. Mégis, vannak ilyen megrögzött, mániákus emberek, mint én, akik kicsit többet is hajlandók áldozni (legalábbis időben) egy saját készítésű papucspárra, mivel valóban, ennek a papucsnak minden alapanyagát beszerezni lehet, hogy drágább, mint a fent említett. Persze, ha van egy pár (kiló) maradék anyag, ez a teória máris megdőlni látszik...
Arról nem beszélve, hogy mégis csak más érzés egy s.k. papucsban totyogva várni, míg végre lerúghatjuk a melegben a szobai papucsot!
Első lépésként kelleni fog egy papucs szabásminta, mint pl ez (a méretet a nyomtatási beállításoknál tudjuk kisebbre, vagy nagyobbra venni.):
Elkészítjük a papucs felső részét a maradék anyagokból. (Hogy hogyan, arról már volt szó itt.)
Kell egy alsó réteg vászon is:
A két réteg közé kell valami vastagabb, puha közbélés, pl. flízvatta és filc. De egy darabka maradék polár anyag is megteszi.
Ferdepánttal elszegjük a "szendvics" szélét:
Most lehet kicsit gyakorolni a kukacolást, ez egy alkalmas darab.
A talpakat is kiszabjuk. A vászonból egyből négyet is:
A filcből kettőt:
A dekorgumit körben 1 cm-rel kisebbre vágjuk:
Ragasztó spray-vel rögzítjük egymáshoz a rétegeket: a dekorgumit, a filcet, a flízvattát.
A dekorgumi mentén körben letűzzük:
Most jön az összeállítás:
Ferdepánttal körbeszegjük a papucs szélét:
Most nem papolok a vasalás fontosságáról, jelen esetben teljesen felesleges, sőt.
A mű elkészült.
Érdemes pár különböző méretű darabot készíteni, ha vendégek érkeznek ebben a sáros időben, elkápráztathatjuk őket egy lábakra koncentrált színkavalkáddal. A szabadban még úgyis várat magára...