DIY függő fotel

Eljött az ideje, hogy régi függőfotelem tönkrement. Az anyag elöregedett, a zsinórok elkoptak, ahogy volt, leszakadt alattam. Fájdalmas élmény volt. Béke poraira... pedig vidám darab volt.

Újra eltökéltem magam, készítek egy másik függőfotelt, ami jobb lesz, mint az előző. Minden esetre a tévedéseket már kizárhatom, próbálkozás helyett biztosra megyek.

Azért szétnéztem, mielőtt nekiugranék a dolognak, jelenleg nem annyira égető a függőhinta hiánya a kert végében...

Éééés megtaláltam. Itt az én új, eljövendő próbálkozásom!

A régi függőhintának voltak gondjai a zsinórozással. Ahányan ültünk benne, annyiszor fészkelődtük "félre" a zsinórokat. Ennél a változatnál kevesebb a zsinór, kisebb az esély az elmozdulásra. Ráadásul a tartó léc is fúrva van, nem tud a hinta leesni, se a fejünk felett a kötélzet összecsúszni, gúzsba kötve a karjainkat...

A szükséges anyagok listája is jóval rövidebb, mint az előzőnél. Tehát:

180 cm vastag, erős vászon. Nekem az ikeás cucc nagyon bevált, erős, tartós, csak a színe fakult, kopott meg kissé. (Hozzá kell tennem, 3 nyarat töltött a szabadban, ráadásul jó pár mosással is rontottam az esélyeit.) Bátran ajánlom!

FREDRIKA-IKEA

Kellenek még ugye karabinerek, erős zsinór, ezek hegymászó boltból beszerezhetők.

Aki szeretné az anyagot maga festeni, szerezzen be fekete textilfestéket és ecsetet is. Ez esetben egy jó vastag lenvászon, napernyővászon vagy nyugágyvászon lesz a megfelelő választás.

Lássuk a szabást!

Az anyagot félbehajtva lefektetjük a földre. A felső szélénél a nyers széltől indulva bemérünk 18 cm-t, megjelöljük. Összekötjük ezt a pontot az alsó csücsökkel, majd levágjuk a szélső háromszöget.

Az alsó és a felső széleket 1 cm szélesen, duplán behajtva letűzzük.

Most jönnek a ferde élek, ahol a kötél is lesz. Először vasalunk. 1 cm szélesen behajtjuk az anyag nyers szélét, lepréseljük. Ezután a csücsköt behajtjuk, levasaljuk. Most a levasalt szélt ismét behajtjuk, most 3-4 cm szélesen. Duplán, vagy triplán letűzzük, hogy nagyon tartós legyen a varrat. Mindenképpen műszálas cérnát használjunk!

A tartó lécet megfúrjuk a szélétől 5 és 10 cm-re mindkét oldalon.

Most jön a festés, ez ugye opcionális.

Majd befűzzük a zsinórt.

Először a szélső lyukba fűzzük be a zsinór végét, a végétől 3 cm-re kötünk rá egy erős csomót. Ezután átfűzzük a "fotel" egyik ferde szélén, majd beállítjuk a hosszát. Egy újabb csomó kerüljön a zsinórra, ez fogja tartani a lécet. 

A zsinór másik végével ugyan így járunk el, majd a léc feletti részre is kötünk egy csomót, pontosan középre. Az így kialakult hurkot tudjuk majd a karabinerrel felakasztani.

Már csak egy kerek, pufi párna hiányzik az aljába, no meg egy jó könyv...

forrás

Hogyan lehet a falra akasztani egy textilt?

Ez egy komoly kérdés annak, aki foltmunkát szeretne úgy a falra akasztani, hogy az közben nem sérül. Mert ki tudja, talán egyszer másra szeretnénk használni azt, amit ma még a falon szívesen nézegetnénk.

Először is, fontos megemlíteni, hogy ez a módszer leginkább azoknál a quilteknél használható, amelyek flízvattával béleltek. A nem béleltek nem hiszem, hogy szépen megállnának, azokat érdemes inkább kasírozni, vagy bekeretezni.
Tehát: A kész munka hátára szabunk egy szalagot, amely nem ér teljesen végig, úgy 2 cm-rel beljebb ér véget:

Ez azonban nem egy egyszerű szalag, hanem egy cső. Összevarrjuk, kifordítjuk, levasaljuk, így nem kell a visszahajtással foglalkoznunk. Hogy a munka színéről láthatatlan legyen, kézzel kell felvarrnunk. A felső szélhez minél közelebb, de a szegőpánt alá.
Majd jöhet egy max. 1 cm vastag léc, amit a felvarrt szalag hosszúságára vágunk:

Jöhetnek a szemes csavarok. A legkisebbet válasszuk:

A léc levágott széleit lecsiszoljuk, majd a csavarokat a középpontokba tekerjük mindkét végén:

Most jelöljük fel a falra a leendő lyukak helyét. Legyen hozzá vízszintező is!

Ha beütöttük a szegeket/betekertük a csavarokat, rápróbálhatjuk a lécet, egyelőre a quilt nélkül.

Ha minden stimmel, akkor a lécet bebújtatjuk a felvarrt szalag alá:

Majd felakasztjuk a falra anyagostól:

Köszönet a zseniális ötletért az Amy a'la mode-nak!

Titkos rekesz a vállfában

Még javában tombol a nyár, utazgatunk (már aki), nem árt, ha van egy titkos rekesz a bőröndben, ahova le tudjuk rejteni a számunkra fontos iratokat, pénzt. És az sem árt, ha mindezt nem a bőröndön belül, hanem kívül tudjuk megtenni.
Zseniális ez a megoldás, plusz súlyt igazán nem jelent a bőröndben, viszont bárhol használható. Vállfa minden szálláson van.

A "titok" itt alig látszik: csak egy kis kallantyú a vállfa alján... De az kérem ott egy zseb!

Lássuk gyorsan, mi is kell hozzá. Az anyagszükséglet minimális, agy vállfányi, kis ráhagyással az alján. Kell még egy cipzár, gombostű, olló.

Akár egy vállfát is lekoppinthatunk, de ha szeretnénk biztosra menni, nyomtassuk ki a szabásmintát INNEN és INNEN. Felhelyezzük a szín-színnel szemben összehajtott anyagra és kiszabjuk:

Belevarrjuk az alsó szélbe a cipzárt. Itt hívnám fel a figyelmet, legyen ez rejtett cipzár, a sima itt nem jó, az látszik. Keskenyen varrjuk bele a cipzárt, majd a kimaradó széleket is összevarrjuk:

A vállfa akasztójánál lévő nyílást ferdepánttal szegjük körbe. Ezután sz.-sz.-sz. összehajtva végigvarrjuk az oldalakat:

Tisztázás után kifordítjuk, levasaljuk, majd jöhet a próba:

forrás

Varrás nélkül: függöny

Nem kell más hozzá, csak olló, vasaló és fűzőlyuk karika. Ez bőr és cipőkellékeseknél beszerezhető. A szegélyekhez használhatunk olvadó ragasztószalagot. A FORRÁS ír még egy pohár bort is és egy jó filmet a munkához:)

Először készítünk egy sablont, ami alapján a felhajtást és a lyukak helyét bejelölhetjük.
Ennek segítségével levasaljuk a függöny felső szélét:

Még egyszer visszahajtjuk és ismét levasaljuk:

A sablon alapján bejelöljük a lyukak helyét:

Kivágjuk a lyukak helyét, majd beleütjük vagy pattintjuk a függönykarikát:

A széleket ragasztó szalaggal elvasaljuk és már kész is a függöny:

Bőröndcimke

Bár lassan kifutunk az utazgatós időszakból, még gyorsan elkészülhet a következő, igen hasznos darab:

Az elkészítése igen egyszerű.

Kezdjük a méretekkel:

Az alaphoz kell két db 10x18 cm-es téglalap, mondjuk vászonból (de ez tetszőleges),

mindkét rétegre való merevítő közbélés,

egy db 5 cm széles és 36 cm hosszú szalag.

Még kelleni fog egy vinyl lapocska is, ami alá be tudjuk csúsztatni a papírkártyát. Ez készülhet akár egy irattartó elejéből is...

Először felvasaljuk a merevítő közbélést a vászon lapocskákra:

Elkészítjük a szalagot. Vasalással kezdünk: először bevasaljuk a két vágott szélet a közepe felé, majd félbehajtjuk a szalagot és újra levasaljuk:

Ezután letűzzük a szalag széleit:

Az egyik téglalap végéhez feltűzzük a szalag két végét:

A másik téglalapot színével lefelé ráborítjuk, fél cm szélesen körben letűzzük. A szalaggal szemközti végen hagyunk egy lyukat a kifordításhoz:

A csücsköket lecsipkedjük, majd kifordítjuk:

A vinyl lapot ráfektetve körbetűzzük a téglalapot, ezzel egy lépésben bevarrjuk a lyukat is:

Máris elkészült, gyors és egyszerű!

forrás

Tapasztalatok a függő hinta készítéssel

Adta magát az a nagy faág az udvar végében, így el is készítettem a rá való a függő fotelt, amiről korábban írtam.

Nagyon klassz lett, irtó jó benne ülni-feküdni és semmit sem csinálni:)
De amíg elkészült, voltak komoly problémáim.
Ha valakinek kedve van elkészíteni, most megosztom a tapasztalatokat, mert az eredeti méretekkel lehetetlen összehozni.
A 115x86 cm-es alappal dolgoztam, majd a pántokat is elkészítettem, 2 db 105x 8 cm-es csíkot, amit feldaraboltam összesen 14 db 15 cm-es csíkra. Aztán kiderült, hogy ez kevés. Oldalanként nem 7, hanem 8 db-ra van szükség. Így gyorsan készítettem még egy 30 cm-es darabot, amit ketté nyisszantottam.
A tartó pántok elrendezése is használhatatlan.

Én így varrtam fel a füleket a hosszanti, 115 cm hosszú oldalra:
Az alsó 5 db-ot 14 cm-enként, majd 17, 19 és 22 cm-es kihagyásokkal a maradék 3-at. Így jött ki a 8 db, ez így be is vált.
Aztán jött a kötelezés. Jó erős kötelet vettem, egy szál 70 kg-ot bír el. Na, ez is nagy tévedés volt. Nem fontos ilyen erős, kisujjnyi vastag kötelet tenni rá. Levagdostam a darabokat, megcsomóztam, áthurkoltam, ezzel elvoltam annyi időt, mint a varrással összesen. A csomók mégis kibomlottak, mert annyira merev volt a kötél...

Ráadásul a méretekkel is volt probléma, néhány helyen határozottan nem kellett volna olyan hosszúra hagyni a kötelet...
Meguntam az egészet, vettem 2 db új, vékonyabb, 20 méteres ruhaszárító kötelet. Szintén csupa nylon, erős, fehér...
Átfűztem a tartó pántokon a kötelet, nem daraboltam, mint az előzőt. Csak áthúzgáltam egyenként, majd összefogtam a kötélhurkokat és felakasztottam a rúdra.

Egyenként igazítottam be a tartó szalagok hosszát. Végül beleültem és még úgy is igazgattam egy kicsit. Amikor szimmetrikusnak és rendben lévőnek éreztem, akkor áttekertem a rúd alatt a tartóköteleket, hogy mostantól ne mocorogjanak el. Levágtam a felesleget, úgy 3 métert... (Így tehát 34 métert használtam fel.)

forrás

Összességében sokat szarakodtam szórakoztam vele, de megérte. Nagyon jó nyári programnak ígérkezik a benne való ücsörgés...:)