Már egészen fiatalon rákaptam a japán tervezők stílusára. Ezen belül is Issey Miyake munkáira. Letisztultnak, egyszerűnek tűnnek amellett, hogy a ruhatervezést inkább építészetként értelmezi. Fantasztikusak a ruhái, még ha utcai viseletként néhány elképzelhetetlen is.
1938-ban született Hirosimában, túlélte az atombombát és micsoda szerencse ez nekünk! Szegényebb lenne a világ. Már a kora 70-es években olyan ruhákat alkotott, ami azóta is, folyamatosan megállja a helyét, mutasson nekem valaki csak egy tervezőt, akiről ez elmondható!
Egy fotó 1969-ből: oké, a cipő erősen határeset...
1973: csak seprűnyeleknek!
1976-77: Mondtam, vagy nem mondtam? Ezek a ruhák ma is ott vannak a top10-ben!
1980(!):
1983:
1984: Ekkor éppen ezeket hordtuk: Trapper, Ritt, Wrangler, Alföldi papucs... Addig a világ másik felén:
1985:
1986: Van valaki, aki nem venné fel ezt MOST?
1987:
1989:
1992:
1994: Nálunk épp dúl a neonkorszak, rikító rózsaszínt hordunk rikító zölddel és lilával... Ő viszont rendkívüli színeket párosít rendkívüli vonalakkal.
1995 és a 2000-es évek, napjainkig: Azért nem bontom tovább idő szerint, mert szerintem nem érdemes. Kialakult a végső vonal, amihez azóta is hű, vagy így, vagy úgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése