Mire jó egy szép villa?

Most nem arra gondolok, amiben a szerencsések(?) laknak, arra nincs további ötletem. De az evőeszközről olyan szenzációs képeket találtam a Pinteresten, hogy muszáj örökbe fogadnom őket.
Kommentár nélkül, random idelököm, ami jön. Csak még annyit: Végem van ezektől, nagyon tetszenek!
Karperec:

Szalvétagyűrű:

Akasztó:

Hűtőmágnes:

Konyhaszekrény fogantyú:

(Szenes pirítós mellé) tojástartó:

Függöny"zsinór":

Fotókeret helyett:

Csak egy vicc:

Ékszertartó, vagy "dreamcatcher":

Ezüst sütisvillából gyűrű:

Alkalmas még masni, vagy pompom készítésre is:

Parafa dugóval kiegészülve segítség lehet a kertben:

Végül rajzolhatunk vicces dolgokat, amin a villáé az utolsó szó :)

De hogy ne így zárjam ezt a bejegyzést, megfejeljük egy pár kanállal:

forrás

Mi kerüljön a karácsonyi asztalra?

Egy férfiing gomboló pántja néhány pohárral. Vadul hangzik?

Pedig döbbenetesen jó ötlet:

Az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Minden a színeken múlik, karácsonyra készülhet piros-fehérből, némi zölddel.

Kell egy leszerepelt férfiing gomboló pántja:

Egyszerűen úgy kell levágni, hogy a varrások ne foszoljanak, a felesleges cérnákat ledaraboljuk, és ennyi az egész!

Két decis poharakat állítunk a gombok közé.

Végül vizet és virágot, vagy amit csak akarunk, belehalmozzuk.

Én minden másodikba szórósót és mécsest tennék, a maradék háromba pedig bogyós ágakat. Hmm...

Karácsonyi gömb peddignádból

A suli karácsonyfára készült a következő dísz. Ez volt az inspiráció:

Először zsinegből, keményítővel akartam készíteni, majd összeakadtam a kuckómban egy doboznyi peddignáddal, azonnal eldőlt, abból lesznek a gömbök.
Nyomban langyos vízbe áztattam a nádat, előkotortam a matracpumpát, egy-két lufi eldurranása után sikerült a kis vízibomba lufikat felfújnom.

A nádnak elég egy óra, legalábbis ennek a vékonynak. Körbetekergettem a lufikat, közben ide-oda fűzögettem, hogy a végén, amikor a lufikat kipukkasztom, egyben maradjon a gömb.

Végül a kályha előtt szárítottam, hogy mire a lányok hazatérnek, biztonságba tudjam helyezni őket...

Másnap reggel a lufik kipukkasztása az ő feladatuk lett, ahogy a minőség-ellenőrzés is.

Már csak akasztót és masnit teszek a gömbök tetejére és készen áll az akasztásra:)

Adventi naptár

Végül az újrahasznosítás szelleme győzött. Rengeteg a tennivalóm, gondoltam, időt spórolok, ha a tavalyi adventi naptárat szedem elő ismét. Nem került kevesebb időmbe, két napig foglalkoztatott az ügy, de a végeredmény azt hiszem, megérte...

Van egy szégyenfolt a lakásban, egy vigasztalan, elhanyagolt vaslétra, ami a gyerekek szobájához vezető közlekedőben lóg. Egy darabig szemeztünk vele, mit lehetne, mit kellene vele tenni, levittük, teljes fél évet kültéren töltött, még rondább lett, majd visszavittük a helyére. Randa, de szükség van rá, maradnia kell.

Karácsonyig megbecsült szeglete lesz a lakásnak ez a létra:

Ez volt az inspiráció:

A tavalyi tasakok kétórás keresgélés után előkerültek:

 Kinyomtattam egy számsort, felragasztgattam a szatyrocskákra:

Közben a macska lustán szemlélődött a papíros dobozból...

 Sorba állítottam a tasakokat, következett a létra díszítése, az akasztgatás.

Van nálunk egy szabály: Egy nap, egy édesség. Legyen az csoki, cukor, túrórudi, nápolyi, süti, akármi. Ez egy kényelmes, mindenki számára tartható szabály (gyerekekkel vitatkozni amúgy sem érdemes, hogy miért nem ehetnek...), advent idején ezt egészen könnyű lesz betartani. A december 6-a környéki napokra persze nem édességet tettem a szatyrokba, akkor lesz a csizmában elég édesség. Akkor kis csatokat, gyűrűt, üveggolyót kapnak, a többi napon viszont aprócska csokikat. Egy-egy napra vettem "csokinyalókát", ezek lesznek a bónusz napok:)

Most következnek az öreg létra boldog napjai...

Porcelán nyakláncot mindenkinek!

Kicsivel korábban már szó volt a házilag is elkészíthető, hófehér, süthető gyurmáról.

Most ezt vinném kicsit tovább is, kincset leltem... De előbb ragozzuk még a gyurma témát.
Egy másik blogon találtam ezt:

A gyurmára ezer féle receptet olvashattunk, ő egy sima liszt-só-víz keverékkel dolgozik, de emlékeim szerint ennek a felülete porózus lesz, pár év alatt pedig egyszerűen szétmállik. Bár a szódabikarbónás megoldással nincsenek évekre nyúló tapasztalataim, az állagát véve alapul egy sokkal tartósabb, szilárdabb anyaggal számolhatunk.
Akár sütiszaggatóval, akár egy éles késsel kis medálokat formázunk, de előtte még keressünk egy jó kis izgalmas felületet, amivel megmintázhatjuk a gyurmát:

Szárítjuk, festjük vagy fújjuk, majd vizes akrilfestékkel ráfestünk az ezüstre. Ha azt szeretnénk, hogy szürkésebb, sötétebb maradjon, akkor száraz papírtörlővel, ha világosabb alapot, mélyebb kontrasztot szeretnénk, akkor vizes papírtörlővel töröljük le a fekete festéket.

forrás

... éééés most (dobpergés):

Íme, az otthon elkészíthető porcelán receptje. (Nem próbáltam, nincsenek tapasztalataim. De egészen biztos, hogy meglesz az is, piszkosul izgatja a fantáziám...:)) 

3 csésze PVA ragasztó (kapható a hobby boltokban, vizes alapú, fehér, áttetszőre száradó cucc)

3 csésze kukorica keményítő

1 evőkanál ecet

1 evőkanál glicerin (kapható a gyógyszertárakban)

2 evőkanál repce olaj

A fenti sorrendben összekeverjük a hozzávalókat egy fakanállal. Mikrózható edényt használjunk.

800Watton 2-3 percig melegítjük, minden fél percben megkeverjük. Amikor túró állagú a massza, nem túl lágy, nem ragacsos, akkor kész. Nem szabad túlmelegíteni, mert kemény lesz és formázhatatlan.

Először a massza ragacsos és csomós, mellesleg túl meleg, hogy dolgozni lehessen vele. Kenjük be a kezünket kézkrémmel, formázzunk gombócot belőle és egy légmentesen záródó dobozban tegyük ki hűlni, majd egy napig hagyjuk ebben állni, mielőtt használni kezdenénk.

Gyanítom hogy nem lesz olyan fényes a felülete, mint a porcelánnak égetés után. De egy kis átlátszó körömlakk csodákra képes:)

forrás

Vannak persze változatok, ITT egy másik összetételű home-made porcelán.

Ezekből aztán lehet alkotni.

forrás

forrás

forrás