Nyuszi (kitömve édességgel)

Nálunk a nyuszi a klasszikus módon működik Húsvét táján, azaz nem hoz ajándékot, viszont csokitojással gazdagon megrakja a bokrok alját (esőben a családfő műhelyében szokta elpotyogtatni a tojásait. Nincs is ennél felemelőbb, mint gyaluk, franciakulcsok és állványos fúrók között kutatni a csokitojások után, szóval drukkolunk a napos/legalább esőmentes időért).
Kellenek viszont ajándékok, mert jönnek ugyebár locsolók is a lányos házhoz, és szeretünk mosolyt csalni a vendégeink arcára. Idén nagy valószínűséggel valami ilyesmi, stilizált nyuszkóval fogjuk ezt tenni:

Kevés hozzávalóval, egyszerűen, de annál nagyobb fantáziával készül, ez igazán nekünk való!

Kell tehát fehér és rózsaszín rajzlap, kis rózsaszínű pomponok, nagyobb, fehér pomponok, olló, kétoldalú ragasztószalag, ragasztó stift,valamint apró csokitojások a "töltelékhez".
Először kivágunk a fehér papírból annyi 11x22 cm-es téglalapot, ahány nyuszit készítenénk. Hengerré ragasztjuk őket kétoldalas ragasztószalaggal, vagy ragasztó stifttel.

Ezután a henger egyik végét ragasztóval lezárjuk:

Megtöltjük a csokitojásokkal a kapott kis tasakot:

Most az ellenkező oldalon lévő élre merőlegesen zárjuk le a tasak szélét:

Beragasztjuk, lehajtjuk.

El is készült a nyuszi teste:

Kivágjuk a szép nagy nyuszifül-belsőket a rózsaszín papírból, majd fél cm-rel nagyobbakat a fehérből:

Ragasztó stifttel ráragasztjuk a fehérre a rózsaszínt, ezzel elkészült az igazi, autentikus nyuszifül:

Amíg nem száradt meg a ragasztó, könnyebben be tudjuk hajtani a nyuszifül alját:

Kétoldalú ragasztószalaggal, vagy folyékony ragasztóval felragasztjuk a kis piramisunkra a füleket:

A piramis hátsó csücskéhez felragasztjuk a fehér pamacsot:

A rózsaszínű pompont pedig az elejére ragasztjuk, ez lesz a nyuszink pici nózija.

Ezzel kész is a stilizált nyuszkónk telistele finomságokkal.

forrás

Dorottya nap

Mindenki tudja, hogy kell papírból ajándék tasakot készíteni? Persze. Nincs már ügyes kezű ember, aki egy díszzacsiért pénzt ad. Én sem. Mert meg tudom csinálni, képes vagyok rá, de minden egyes alkalommal elfelejtem, hogy is kell. Minden egyes alkalommal ülök egy fél órát a gép előtt és keresem, hogy hol van AZ a bizonyos tutorial...
De most elmentem. Bedobom a nagy közösbe, aki még nem tudja, azért, aki már tudja, de így jár mint én, annak azért.

Boldog névnapot, Dorottya lányom!