A következő címkéjű bejegyzések mutatása: juta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: juta. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 23., hétfő

Reluxa helyett

Kinek tetszik ez?
forrás
...és kinek ez?
Ha engem kérdeznek, gondolkodás nélkül rávágom, a második a nyerő. A műanyag reluxa véleményem szerint egy ronda porfogó.
Jó hír: akinek van ilyen:
forrás
...készíthet belőle ilyet:
Először is: szereljük le a reluxát.
Sorban leszedegetjük a lapokat a zsinórról, az utolsó 5-6 db-ot fenthagyjuk:
Most jön a kiválasztott textil méretre szabása. A reluxa eredeti méreténél kicsit nagyobbra szabjuk az anyagot, körben ráhagyunk 5-5 cm-t.
A széleket visszavasaljuk és elhelyezzük rajta a reluxa tartó részét. A lapokból megmaradt pár darabot arányosan elosztjuk az anyag hosszán:
Most jön a ragasztás. A széleket úgy ragasztjuk le, hogy a rudakat rögzítjük a szélek alatt.
A roló alját kicsit ki kell merevíteni, ide akár egy lapot is beragaszthatunk, vagy egy dekoratívabb szegéllyel is feldobhatjuk:
Amint megszáradt a ragasztó, visszakerülhet a helyére a "reluxa":
A beragasztott lapok alig látszanak...
Szépen szűri a fényt, de hangulatos, szemben a reluxával:

2013. június 28., péntek

Már megint a tökéletesség!

Annyira utálom, hogy nem nekem jutnak eszembe ilyen apró kis jóságok, amikkel az ember megkönnyíti a saját életét. Olyan egyszerű, és mégis mástól kell látnom! Ezek az amerikaiak...... illetve a burdastyle...
Itt van ez a parányi, vékony és tökéletes szegély.
Lehet próbálkozni ilyen-olyan szegőtalpakkal, de nekem még soha, mondom SOHA nem sikerült a tökéletes, egyenes és egyenletes szegélyt kiviteleznem.
forrás
Itt van ez a szegély, nem hullámos, nem fodros, nagyítóval sem lesz benne hiba:
Pedig a szálirány sem szabályos a szélén, hát akkor hogy...?
Úgy, hogy egy olyan eszközt használt a készítő, amire soha nem gondolnánk. Egy másik anyagot!
Ez egy rácsos szerkezetű, de nem foszlós szalag, amit "odaát" szoknyaderékba alkalmaznak előszeretettel. (Nálunk nem igazán ez a gyakorlat, a régi vágású varrónők inkább ripsz, avagy grosgrain szalaggal merevítik az övrész belsejét. Még én is így tanultam.)
Tehát, a szalag szélét egyenesre vágjuk, majd a szélső 3, párhuzamosan futó szálat lefejtjük a szalagról:
A szalag szélét a visszahajtandó anyagszélhez passzítva, az anyag színére gombostűzzük:
Most pedig szépen, egyenesen, az első hosszanti szál MELLETT, ügyelve arra, hogy nehogy ráöltsünk a hosszanti szálra, végigtűzzük a két anyagot.
Az anyagot a szalaggal együtt a visszájára fordítjuk, majd a szalagot átemeljük az anyagon, ezzel a mozdulattal duplán visszahajtottuk az anyag szélét:
ÉÉéés most: végigtűzzük a visszahajtás közepén. El sem hiszem, mennyire gyönyörű és egyenletes...
Már csak ki kell emelnünk a "segédeszközt" az anyagból:
Ennyi. Fantasztikus, nem?
A metódus már megvan, már csak az anyagbeszerzésről néhány szó.
Mivel nálunk, mint már fentebb említettem, nem divat ez a derékeldolgozási technika, nem is nagyon lehet ilyen szalagot kapni. (Én legalábbis nem láttam. Ezerféleképpen rágugliztam, aki talált hasonlót, szóljon!)
Lehet viszont másfélét!

Rácsos szalag néven található, amit gipszkartonozáshoz, szigeteléshez használnak a mesterek. Bár ez a fajta öntapadós, biztosan létezik nem ragacsos is, lényeg, hogy hálós szerkezetű legyen. 
Lehet találni dekorboltokban jutaszalagot is, az is megfelelő lehet, bár az drágább:
forrás
És ezt a szalagot elrakva, ugyan erre a feladatra még vagy ezerszer felhasználható.

2013. február 22., péntek

Mi lesz a maradék jutafonallal?

Amikor a dobozunkkal elkészültünk, szembesülünk a naaagy problémával: kimaradt a fonal háromnegyede. Ezzel mi legyen? Erre gyűjtöttem válaszokat.

Húsvéti kosárka- mármint szerintem lehet(ne) benne tojást is tartani...:
Gombos karkötő:
Boros üvegből váza:
Konzerves dobozból váza:
Vázából váza (azt hiszem, gyakorlatilag mindenből lehet váza, csak elég juta fonal kell hozzá...:))
Vagy épp tojásra tekerve húsvéti tojásdísz (ne tévesszen meg senkit, hogy a fotón karácsonyi gömb van..):

2012. szeptember 26., szerda

Az első juta- rózsáim

Ha nem adom fel, csak sikerül...
Megcsináltam. Újra gondoltam és megcsináltam. Gyönyörűek lettek, nekem nagyon tetszenek. Nem sterilek, nem műanyagok. Ritkán lelkesedem ennyire a kész munkámért, de ez most nagyon ígéretes. Ráadásul újrahasznosítottam egy rakás icipici- semmiresemjó csipketerítőt... meg vagyok elégedve.















2012. szeptember 12., szerda

Még, még táska...

Ahogy gyűlnek az anyagok a kuckómban (lassan nem férek be, ebből baj lesz...), egyre több és több ötlet szállja meg az agyam. Plusz még hihetetlen csodákra lelek, azt hiszem, ha egyszer elkezdek majd varrni, raktárra lesz szükség, hogy elférjek én és a táskáim is.
Újabb gyönyörűségek következnek.
Először a zsákvászon:












...ééééés: dicsérjük újra a lent, mert gyönyörűűű: