Bár az egész életünk egy átmeneti állapot, mégis elhatároztam, hogy amit régóta halogatok, még a tavasz beállta előtt (?) elrendezem.
Ennek a projektnek az első darabja a kisebbik ovis zsákja. Amivel elkezdtük az ovit, azt a nagyobbik lányom 4 évig használta, bár egy ilyen darab nem igazán kopik el, azért mégis átmeneti megoldásnak tekintettem. Kitaláltam egy egyedi, elég szokatlan kinézetű zsákot, ami sokkal alkalmasabb arra, amire használjuk, mint a szokásos darabok:
Kerestem hozzá megfelelő anyagokat:
A tartó szerkezet egy nadrágtartó vállfa lesz, ez sokkal alkalmasabb az ovis zsák tartásához, mint a lejtős ágú
vállfák.
A csipeszektől viszont meg kell szabadítani, így azok fém rugóját lefeszítettem:
Most jön a tervezés. A vállfát vettem alapnak, megrajzoltam a leendő oviszsákot:
Félbe hajtva szabtam ki, hogy meglegyen a szimmetria.
Most jön a ferdepánt, mint alapanyag. Készítettem egy kisebb darabot:
A szokásos,
két tűs megoldással bevasaltam a széleit.
Kiszabtam a zsák részeit kétféle anyagból:
Majd vatelint is szabtam merevítésnek, vastagításnak:
Az elejére a nyílást a szabásmintával együtt vágtam ki:
A nyílásból kieső anyagból készült zseb az elejére. Körbevarrtam a zsebet, az alján hagytam nyílást a kifordításhoz:
Levasaltam, majd félreraktam.
Most a részeket raktam össze. Egy réteg bélés, egy réteg vatelin, majd egy réteg a külső anyagból. Néhány helyen gombostűvel megtűztem, majd a lehető legegyszerűbb módon lesteppeltem:
Azért szeretem ezt a fajta dísztűzést, mert gyakorlatilag elronthatatlan. Nem kell előre megrajzolni, mégis szép lesz az eredmény.
Az elejéből csak a steppelés után vágtam ki a felesleges vatelint, majd a szabad szélt elszegtem a ferdepánttal:
Az eleje majdnem kész, már csak a zsebet kell felvarrni:
Nem a gombostűk vonalában varrtam fel, hogy legyen egy kis bősége a zsebnek.
Most először elővettem a centit, a középvonal megjelölése után letűztem, ezzel ketté osztottam a zsebet, majd levarrtam:
Az elejét és a hátát színt-színnel szemben összetűztem:
Először a tetejét varrtam össze, lyukat hagyva a vállfának:
Majd összevarrtam az oldalakat. A vállfa "testének" is kell egy kis bőség, így merőlegesen levarrtam a csücsköket a vállfa végeinél:
A talp részt feltűztem, majd felvarrtam a zsákra:
Ezzel el is készült a zsák, már csak egy utolsó vasalás szükséges:
A vatelinnal bélelve elég merev ahhoz, hogy megálljon az asztalon.
De akasztva is nagyon tetszik.
Már csak egy napocskával kell megjelölni a zsákot és mehet is az oviba.
Még egy dologra jó volt ez a darab: begyakoroltam magam kicsit. Mostanában nem igazán ültem le a varrógéphez, Karácsony, kert-tervezés, farsangi tervek... De mostanában sokat fogok varrni, ha lesz elég fény, jönnek a további ötletek is.
