Zsebkendőtartó (vagymiaszösz)

Sokáig gondolkodtam, hogy mire is jó ez a gyönyörűség, milyen címet is biggyesszek a fejlécre. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen alig valamire, de zsebkendőt tárolni egészen biztosan. Ha viszont bárhol előkapjuk (mostanában sűrűn fogy a zsebkendő), pláne ilyen szürke, hideg napokon, tuti sikere lesz!

Persze az alap ötletet lehet turbózni, ha kis pocakja lenne ennek a tatyónak, már sok mindenre alkalmas lehetne, így tényleg csak zsepit, vagy cukorkákat lehet benne tárolni.
De lássuk, hogy készül.

Az anyagszükséglet ennyi, színes cipzárak, egy kevéske anyag és varrógép, olló, a szokásos.
Először a cipzárakat kifektetjük, mint fent.
Sorban összefogva a széleket, színt színnel szemben összevarrjuk a cipzárak széleit.

Mindig a felső szélénél kezdjük a passzítást, mert az alsó részeket majd úgyis levágjuk, de a felső végeknél a kocsi induló pontjának egy sorba kell esniük. Úgy lesz szép a végeredmény.

Hát, kb. így, bár ez nem igazán tökéletes...

Most a középső cipzárt félig lehúzzuk:

Az anyag színére, lefelé fordítva fektetjük a cipzárakat, körben megtűzzük, majd fél cm varrásráhagyással végigvarrjuk:

Na, ez egy cseles kép. Itt ugye azt látjuk, hogy a cipzárak felső végénél a kiinduló pontot le fogjuk vágni. Ez így nem jó, az életben nem fog kifeküdni a tatyónk széle, ha így varrjuk.
A helyes felvarrás így néz ki:

A cipzárak felső végénél a kis fém "bigyók" legyenek a varraton belül.
Körben levágjuk a széleket:

Eltisztázzuk, majd kifordítjuk:

A sarkokat is kiigazítjuk, és kész is a kis semmire sem jó, de gyönyörű tatyó.

Pont ezen a képen látszik kitűnően, hogy azon a végén, ahol a cipzárak fogait varrtuk át, nem fekszik ki szépen az anyag. Még vasalással sem lehet ezen változtatni, tehát legalább az egyik oldalon muszáj, hogy puha legyen a cipzár vége, hogy kinézzen valahogy.

forrás