Van, akinek még készül, van, ahol már vasárnap óta kint virít az ajtón.
Mint már említettem, idén nehezen kap el a karácsonyi láz, én még várok ezzel a koszorús megoldással.
De már nem sokáig.
Idén szakítok a fenyős-alap-némi-dísz megszokással és fullos, csicsás koszorút fogok készíteni.
Erre a döbbenetes megállapításra akkor került sor, amikor megtaláltam ezt a tutorialt, hát azt hiszem, nincs is szükség több szóra.
Adott tehát egy vállfa, amolyan semmire sem jó, tisztítói darab.
(Ezt szoktuk gyűjtögetni, aztán hirtelen felindulásból lomtalanításkor az egész kupacot kihajítani.)
Ez a vállfa remekül hajlítható, egy kör alakot formálunk belőle. Megvolnánk az alappal:
Ragasztópisztollyal rögzítjük a műanyag gömböcök tartó peckét. Csak a biztonság kedvéért, hogy ne essenek le a gömbök félúton Karácsony felé.
A drótokat széttekerjük, így lesz lehetőségünk felfűzni a gömböket a drótra:
Apró gömböket használjunk, vagy a kisebbekből különböző méretűeket.
Az akasztót végül egy szalaggal eltakarhatjuk, egy masnival álcázzuk (a tökéletes masni elkészítését már tudjuk).
Így készül, de a variációk száma végtelen: lehet egyszínű gömbökből, különböző méretekkel, vagy tarka gömbökkel, szalagokkal, tollakkal...
Mint már említettem, idén nehezen kap el a karácsonyi láz, én még várok ezzel a koszorús megoldással.
De már nem sokáig.
Idén szakítok a fenyős-alap-némi-dísz megszokással és fullos, csicsás koszorút fogok készíteni.
Erre a döbbenetes megállapításra akkor került sor, amikor megtaláltam ezt a tutorialt, hát azt hiszem, nincs is szükség több szóra.
Adott tehát egy vállfa, amolyan semmire sem jó, tisztítói darab.
(Ezt szoktuk gyűjtögetni, aztán hirtelen felindulásból lomtalanításkor az egész kupacot kihajítani.)
Az akasztót végül egy szalaggal eltakarhatjuk, egy masnival álcázzuk (a tökéletes masni elkészítését már tudjuk).
Az én kedvencem (is) ő lett:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése