Tudom, hogy ez első olvasásra totálisan felesleges dolognak látszik. De aki már érezte a fűtőszálakon pörkölődő por szagát, az érti, miért nem felesleges.
Ha nagyon, de nagyon értenék a fához, biztosan valami hasonlót készítettem volna:
De én a varráshoz jobban értek. Ezért készült ez...:
...ami ezt rejti:
Hogy készült? Nagyon egyszerűen. Lefektettem a tosatert egy papírra és körberajzoltam függőleges ceruzával:Utána még centiztem is:
Ez az alap, ebből indultam:
Majd kiegyenesítettem a vonalakat, leigazítottam az íveket:
Kivágtam, majd a pirító alja és teteje szélességét lemérve megszerkesztettem a teteje és az oldala összefüggő részét:
Egy külső és egy belső anyagból kiszabtam a részeket, majd vatelinből is. A tetejére pántot készültem varrni, azt is kiszabtam:
Lerétegeztem az anyagokat. Egy bélés, egy vatelin és egy külső réteg. Ezt be is csíkoztam, mert mindenképpen le akartam steppelni:
Elkészült a pánt is:
Szabtam ferdepántot is. Ebből készült egy ruhaszárító kötél segítségével a kéder:
Egyszerűen belehajtottam a pántba a zsinórt és letűztem:
Felvarrtam a teteje-oldala részre a fület:
Minden részlet elkészült, összeállítottam a tokot. Az oldala színére feltűztem a kédert, majd rá az elejét:
Összevarrtam, ekkor így nézett ki. Alakul...
A másik oldalt is felvarrtam, majd az alját egyenesre vágtam és elszegtem a ferde pánttal:
El is készült. Tokkal-vonóval kb. másfél óra alatt.
Ugye, hogy nem is felesleges???
nagyon jó lett! :)
VálaszTörlésKöszönöm:)) Sajnos irtó kevés volt a fény, életben sokkal jobb is!
TörlésNagyon profi, szép munka! Én is csinálok, és a varrógépemre is! Móni
VálaszTörlés