Elkészítettem az első, a második és a harmadik füzetborítómat is.
Így vannak tapasztalataim, amiket fontosnak tartok EHHEZ a bejegyzéshez hozzáfűzni. Vannak pozitív felfedezések is, de vannak olyanok is, amire annyit mondanék: szívás.
Először egy zsebnaptárhoz készült borító. Az anyagválasztástól eltekintve egészen jók a tapasztalatok, de ha valahol el lehet rontani, az rögtön a legeleje. Én elhagytam a vasalást, "jó lesz az úgy nekem"felkiáltással. Nem kéne. Lusta voltam előszedni a vasalódeszkát és a vasalót. Látszik is.
A második jó tanács: a tutorial szerint 0.75cm-t kell ráhagyni+ a varrásszél. Ez így majdnem kevésnek bizonyult. Kissé feszesre sikerült ez az első, próba darab.
Nem szöszöltem a díszítő csíkkal, egy másik anyagból dolgoztam, ennyi.
Feltűztem a csíkot, ráfektettem a teljes anyagot, rávarrtam, utána vágtam méretre. Így nincs tévedés.
Na itt látszik, mennyire fontos a vasalás...
Tettem rá ceruzatartót, amit az eredetiről hiányoltam, ráadásul tettem rá egy szalagot, amivel össze tudom gombolni a határidőnaplóm fedeleit. (Így talán nem lesz rongyos a kicsike nyár közepére, mint az eddigiek...) Na a szalaggal volt még egy kis kalandom, mire kisakkoztam, hogy hova varrjam, merről- meddig- miért is kellett ez nekem... De megvan, rajta van.
...és itt is a randa lustaság eredménye: vasalatlan szélek... fúúúúj!
Azért a végeredmény pofás lett, nem?
Az újonnan szerzett tapasztalatok birtokában, a hibákat kijavítva, a lustaságot leküzdve készült még két férfiasabb darab, az egyiket apukámnak készítettem névnapjára, a másik a Meska boltomban megtalálható, de ha valaki szeretné, meg tudja vásárolni ITT is. Sima A5-ös spirálfüzetet tettem bele, de lecserélhető, átrakható akár ugyanilyen méretű határidő naplóra vagy projekttervező, regiszteres, stb. füzetre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése